Fortuna
Ne legyél már hülye, mondta nekem az Anna, honnan akarsz ólmot szerezni, ilyen idióta ötleteid is csak neked lehetnek. Mondtam, hogy majd csórok apu garázsából, mert ott aztán minden van, csavarok meg anyák, meg szögek meg fémforgács, autógumi, biciklipumpa, meg valahol a padlásfeljáró kulcsa, régi mappák, tele nevekkel, és akkor még a saturól nem is beszéltem, meg a törött tükörről, meg arról a nagy hajóládáról, ami a nagypapáé volt, csak hozzánk került a halálakor, és már nem is emlékszünk rá, hogy mi van benne, és hogy melyik kulcs nyitja. Az tuti, mondtam magabiztosan az Annának, hogy apunak van.
Sietnünk kellett, mert nyakunkon volt a szilveszter, és mindenáron jósolni akartunk. Anna tudni akarta, hogy az Attila visszaszeret-e belé, én meg hogy mikor fogja a Felner Pisti észrevenni, hogy szerelmes belém. Nem a Girnyóval szilveszterezel, kérdezte az Anna, mikor beavattam a titkos tervembe, mert ő mindig akadékoskodik. Eszem ágában sem volt egy ilyen jó lehetőséget a Girnyó miatt elpasszolni. Csak kicsit volt savanyú a pattanásos arca, mikor mondtam, hogy mi az Annával csajos estét tartunk, és különben is ő a legjobb barátnőm, és az ilyet meg kell becsülni, mert sráccal sokkal járhatok, de legjobb barátnője csak egy van az embernek. Végül a Girnyó is belátta, mégis csak jobban teszi, ha elmegy berúgni a srácokkal.
Gondosan kivágtam a Bravo magazin cikkét a szilveszteri jóslásokról, és nekiálltunk mindent előkészíteni az Annával. Eszembe jutott, hogy talán megkérdezhetném a Nagyit, hogy tud-e valami jó taktikát, elvégre már elég öreg, hogy tudjon ilyeneket, és a cikkben azt írták, hogy ötven éve a falvakban még éltek ezek a jóslási módszerek. De aztán rájöttem, hogy az én nagyanyám ötven éve is Pesten élt, és valószínűleg gőze sem volt az ólomöntésről meg a fekete macska szőrének mindenféle felhasználási módjairól.
Apu garázsával az a baj, hogy pont olyan, mint apu: rendetlen, úgyhogy hiába turkáltam órákig a különböző polcokon meg fiókokban ólom után kutatva, néhány érdekes alakú fémforgácson meg egy régi aranybarna képkereten kívül semmi érdekeset nem találtam. Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy hogy néz ki az ólom, ettől meg nem találtam meg hamarabb.
Harmincadikán bevallottam az Annának, hogy még sincs ólmunk, és hogy nem is lesz, mert aput nem akartam megkérdezni, úgyis csak elmondta volna, hogy kislányok ne akarjanak fiúkról jósolni, és az különben is babona, mi meg olyanban nem hiszünk, hagyjuk inkább az egészet, és gondoljunk arra, hogy majd ha itt lesz az ideje, milyen boldog feleségek leszünk. Mondtam neked, hogy nem fog menni, kesergett az Anna, most mi lesz az Attilával, és dühösen fújta a füstöt a könyvtár mögött. Nem mertem kérni tőle egy szálat, ha már így elszúrtam neki az Attilát, úgyhogy csak a mohát kapargattam a falról, tanultuk, hogy pionír, mondjuk nem ezért kapargattam, hanem mert jólesett. Anna hirtelen mozdulattal elnyomta a cigijét, és megrángatta a karom. Van az a gombócos is, tudod, hogy megfőzni meg minden, kiáltott fel, majd elmesélte, hogy valahol olvasott egy másik jóslásról, amihez gombócot kell főzni, cetlit rejteni bele, és aztán…itt elakadt, de mondta, hogy majd menet közben rájövünk, ha Fortuna is úgy akarja. Úgyhogy megbeszéltük az Annával, hogy szilveszterkor, amikor anyuék a kabarét nézik a tévében, titokban megfőzzük a gombócokat, és amelyik előbb feljön a víz tetejére, az rejti majd a jövőnket.
Alig bírtam aludni, olyan izgatott voltam, végre megtudom, hogy mikor fog észrevenni a Felner Pisti, egészen beleéltem magam, mi lesz, ha mondjuk már rögtön a szünet után? Mert három hét karácsonyi szünet után egészen másként fogok visszatérni a suliba, mert felveszem majd az új csizmámat, aminek kicsi sarka van, és apu szerint nem kislányoknak való, meg az új pólómat, amin csillogós betűkkel van felírva, hogy „LOVE”, és annak biztos működnie kell. Reméltem, hogy az Eszter csak könyveket kapott karácsonyra, mert hiába vannak új könyvei, ha nem villoghat velük az osztályban. Végül ott tartottam az álmodozásban, hogy a Felner Pisti szóhoz sem jut a döbbenettől, és elhív randizni, de hogy hova és hogy mit válaszoltam, azt nem tudom, mert elaludtam.
Másnap délelőtt átkuncsorogtam magam az Annáékhoz, aminek anyu nem örült, minek vagytok így összenőve, nekem mikor fogsz segíteni a főzésben, kérdezte bosszúsan, de végül átengedett. Nem mondhattam el neki, hogy a gombócokat meg a cetliket akarjuk előre legyártani az Annáéknál, hogy nálunk csak kifőzni kelljen. Véletlenül leejtettem a lisztes zacskót és fél konyhát fehérbe borítottam, az Anna meg visítva szedte ki a forró krumplikat a vízből, de végül összehoztuk a gombócokat. A cetlikre gondosan felírtuk, hogy „P” és „A”, a biztonság kedvéért Anna semmilyen másik kezdőbetűt nem írt fel, csak az Attiláét, és gondoltam, ez egy jó módszer, úgyhogy én is csak a Pisti P-jét írtam fel. Annyira drukkoltunk a jóslásért, hogy még a konyhában is rendet tettünk magunk után, hátha ez valami pluszpontnak számít, és Anna nagyon titokzatosan mondta, hogy akkor nyolckor találkozunk.
Nagyon készültem erre a jóslásra, és be akartam magam biztosítani a jövő évre, ezért előástam az egyetlen piros bugyim, mert azt hallottam, aki szilveszterkor piros bugyiban van, következő évben biztosan megkapja a szerelmét. Igaz, kicsit szűk volt, mert tíz éves koromban kaptam, és eprek meg virágok vannak rárajzolva, de gondoltam, hogy az eper csak nem hátráltatja a szerelmet. Nyolckor Anna átjött, hangosan beköszönt anyuéknak a nappaliba, és a hátizsákjából előszedte a gombócokat. Egyenként tettük bele mindet a fazékba, és vártuk, hogy mi lesz. Azt hittem, sosem fog felforrni a víz, és meredten bámultuk Annával a fazék alján ázó gombócokat. Ha nem jó az állaga a tésztának, szétnyílik, belemegy a víz, elázik a cetli, és sosem tudjuk meg, hogy mi lesz a sorsunk. Aztán egyre több apró ezüstös buborék jelent meg a fazék alján, és végül elkezdett forrni a víz. Még a lélegzetünket is visszafojtottuk. Mikor feljött az első gombóc Annával versenyezve próbáltuk kihalászni, végül én kaparintottam meg, és óvatosan felvágtam. Ez az!!! Köszönöm, Istenem…izé Fortuna! kiáltottam, és vigyorogva mutattam Annának a tésztás cetlit, amin egy nagy piros P díszelgett. A következő félévben tehát tuti összejövünk a Felner Pistivel, végre észrevesz engem, lehet, hogy bizonyítványosztáskor még a kezemet is megkéri, hogy bebiztosítson magának a nyárra, és én igent fogok mondani! Anna csalódottan bámulta a cetlimet, és gonoszul odaszúrta: honnan tudod, hogy a P a Pistit jelenti? Nem értettem, hogy ezen mit nem lehet érteni, de mire leesett, Anna már gúnyosan mosolyogva ette a következő gombócot. Akkor ugrott be, hogy a Girnyót igazából Petinek hívják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése