Kis csoportunkat hatéves fennállása alkalmából Isten éltesse sokáig!
A versem közlése előtt egy szemelvényt is hoznék ide Adorno Derűs-e a művészet című, 1967-es esszéjéből:
„És mégis: a művészet derűjét emlegető lapos közhelynek van igazságmagva. Ha a művészet nem lenne – bár csak közvetve – örömforrás, akkor nem tarthatná fenn magát a puszta létezésben, amelynek egyébként ellentmond és ellenáll.
[…] Olyasmit testesít meg, ami a szabadság – a szabadságnélküliség viszonyai között. Azzal, hogy puszta léténél fogva kitör az uralkodó kényszer bűvköréből, […] a boldogság ígéretét fejezi ki, még akkor is, ha a kétségbeesés jegyében teszi ezt.
[…] Hiába tesz meg mindent a művészet, hogy látszatszerűségének leküzdése érdekében megszabaduljon a lelkesítés utolsó maradékától is, árulást, az örökös igent mondást gyanítva benne.”
Mi, az Yriunkban mindannyian lelkes és pozitív emberek vagyunk (bármennyire is közhelyes ezt leírni.) Szerintem igenis kell és érdemes is megkeresni, megtalálni azt, hogy a művészet és a derű viszonyát hogyan hoznánk közelebb, örökös igent mondásra való buzdítás zárójelbe tételével. Ezt próbáltam meg az alábbi versemben is, ami első közlésben az Új Bekezdés irodalmi portálon jelent meg, 2023. február 16-án, Szabó Dárió szerkesztőnek köszönhetően:
A Hold dobog. Boldogok
az almaszívű szolgák.
Vajkörték évei, bevártatok hát.
A fény egy nagy citrom leve most.
Aprózene körbejár,
citromfüvek hírvivőivel.
Szent, földi örömök héttől.
A sarokban törökláz énekel,
a bíbor idő a cserépedényből
sosem fogy el, míg
citrom nem fröccsen az égből.
Boldog szülinapot, Yriunk!
Kép forrása: Freepik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése