Tamási Rebeka: FelNőni - Girnyó meg a többiek 5.

Félfülű

A fülemet a Füstös doktornő szúrta ki. Nyolc éves koromig benne voltak a kis arany karikák a fülemben, aztán kaptam két kis követ. A hegyilevegős Szintinek viszont három lyuk volt a fülében, a balban kettő és a jobban egy. A fiúk nagyon menőnek találták, úgyhogy arra gondoltam, ha nekem is három fülbevalóm lenne, lehet, hogy a Felner Pisti lecserélné az Esztert miattam. Az Eszternek egyáltalán nincs is fülbevalója. Pénteken suli után megkérdeztem a Szintit, hogy miért van három fülbevalója, és hogy hogyan csinálta. Azért van, mert menő csaj vagyok, magyarázta, egyébként meg van a barátnőm, a Matekos Juci, együtt járunk korrepetálásra, ő csinálta, ért hozzá, mert az anyja nővér. Kiszúrta, aztán kész. Rögtön irigy lettem a Szintire, akinek ilyen menő barátai vannak, mert nekem csak a Girnyó jutott, hogy segítsen a matekban, őt meg mégse kérhetem meg, hogy szúrja át a fülem. Különben se nővér az anyja.

Végül addig nyaggattam a Szintit, hogy vigyen el a barátnőjéhez, hogy egy doboz hegyilevegőért cserébe elkísért a Matekos Jucihoz. A Juci egy nagyon kedves lány volt, hosszú szőke hajjal és feketére kihúzott macskaszemekkel. Nálunk a hetedikben ilyet még nem lehetett, hogy macskaszemek, úgyhogy egészen le voltam nyűgözve a Jucitól. Na, hol a fülbevaló, kérdezte, én meg előszedtem a pénztárcámból a kis fehér köves fülbevalómat, aminek már régen elhagytam a párját. Üljél le, mondta a Juci, a Szinti meg csak eregette mellettünk a hegyilevegőt. Csak addig voltam bátor, amíg meg nem láttam, ahogy a Juci egy gyertya fölé tart egy tűt. Azzal fogod átszúrni, kérdeztem, de a Juci nem válaszolt, csak bámult a lángba a macskaszemeivel. Eszembe jutott, hogy mi lesz, ha elfertőződik a seb, és a végén le kell vágni a fülemet. A háborús katonáknak is azért vágták le a lábát, tanultuk töriből. Betojtál, mi, hulla sápadt vagy, mért végig a Szinti, és tudtam, hogy ha most visítva elszaladok, ahogy szeretnék, akkor örök életemre megszégyenülök. Csak régen cigiztem, ennyi, jelentettem ki, és reméltem, hogy nem remeg a hangom. A Matekos Juci közben adott egy jégkockát, hogy tegyem a fülemre, mert akkor majd kevésbé fog fájni a szúrás. Aztán odaült mellém, a fülem egyik oldalához egy szelet almát tett, a másikba meg beleszúrta a tűt. Nem is a szúrás fájt, hanem, hogy forró volt a tű.

 

 

Hoppá, mondta a Juci, erre meg odajött a Szinti is. Milyen fura füled van már, nem megy át a tű, és akkor már nem szúrta, hanem lassan forgatta és nyomta át a tűt. Összeszorított szájjal ültem és sirattam a jövőmet, amiben félfülűként fogom tengetni az életemet. Azzal vigasztaltam magam, hogy a Girnyónak akkor is jó leszek barátnőnek, ha csak fél fülem van, és amikor már tényleg nagyon fájt, arra gondoltam, hogy a Felner Pisti úgyse szeretett soha, és hogy ilyen szempontból lényegtelen a füleim száma. A Juci végül kihúzta a tűt, és elkezdte beszúrni a fülbevalót, aminek vastagabb szára volt, mint a tűnek, úgyhogy csak az tartott vissza a bőgéstől, hogy nemsokára én is menő leszek a három lyukú fülemmel, már ha nem esik le magától.

Mire végeztünk, egyáltalán nem éreztem a fülem, szolidaritásból a másik is lezsibbadt, de azért rámosolyogtam a Matekos Jucira és mondtam, hogy tök szuper, hogy nővér az anyja, mert az enyém csak könyvelő, meg hogy milyen klasszul kilyukasztotta a fülem. Semmiség, ha akarod, az orrodat is megcsinálom, mondta, és én nagyon bólogattam, de tudtam, hogy fél füllel még tudok élni, de orr nélkül nem. Na, nem volt vészes, ugye, mondta a Szinti, és a számba dugott egy hegyilevegőt, megérdemled. Miközben vártuk a buszt és cigiztünk, a Szinti elmondta, hogy a Juci neki kétszer próbálta meg kiszúrni a fülét, de először nem sikerült, másodszor meg tiszta seb lett a lyuk, és benőtt. Végül, érted, egy plázában csináltattam meg egy rakás pénzért, nevetett a Szinti, és én is nevettem. Biztonsági okokból viszont két hétig kiengedve hordtam a hajam, hogy eltakarjam a lyukat vagy a fülem helyét, ha leesne, de azért a lyuk is megmaradt, meg a fülem is.