Tamási Rebeka (1992): szeretek írni és olvasni. Beszélgetni és gondolkodni is szeretek,
főleg arról, hogy mások miért úgy élnek és cselekszenek, ahogy – ezért lettem
vallástörténész. Meg ezért írok. Kedvenc állataim a galambok, mert
őket senki se szereti, és a szamarak, mert szépek és önfejűek. Jelenleg Németországban, Mainzban élek, ahol doktori képzésben veszek részt.
Bódy Bence: történész-hallgató vagyok. A magam szórakoztatására kezdtem el írni, azóta is
legfőképp hobbiból művelem az írást. Életem szerves része a történelem, a múlt, s annak megismerése; az
ősöké, akik nélkül aligha lehetnék jelen a világban így, ebben a
formában. Ezért is olyan fontos számomra, hogy megörökítsem az elmúlt
idők emberi sorsait, a mindennapok küzdését, de az apró örömöket is.
Életet lehelni abba, ami már halott, ami eltűnt. Lírám többnyire
zaklatott, a jelen széttöredezettségére, felbolydultságára, önmagából
való kifordultságára reflektál.
Hacsek Zsófia (1991): nem emlékszem, milyen az élet olvasás nélkül. Már az iskola előtt az őrületbe kergettem a felnőtteket a saját meséimmel, illetve legyártottam jó pár képírásos könyvet is. Aztán szerencsére megtanultam írni - így már másokkal is megoszthatom a történeteimet. Az iskolában az irodalmat és a történelmet szerettem, az egyetemen pedig rátaláltam élethivatásomra, a szociokulturális antropológiára. Ennek a három halmaznak a metszeteiben mozgok, amikor történeteket gyűjtök múltból és jelenből, és a megfelelő nyelvet, formát, műfajt keresem hozzájuk.
Benesóczky László (1992): írok. Újságot, sajtóközleményt, néha akár verset is. Idegenvezetőként dolgozom, egyébként kommunikáció- és médiatudomány mesterszakon végeztem 2018-ban. Hobbijaim között van a politikatörténet, a téri-társadalmi témák, valamint szenvedélyes családfakutató vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése