Hat évesek lettünk!
Bak Imre festőművészt halála előtti egyik utolsó interjújában arról kérdezték, mi adja számára az inspirációt már hatvan éve. Válaszával szívünkből szólt:
"A hit abban, hogy a művészet fontos. Ezt a tevékenységet több ezer évvel ezelőtt kezdte el az emberiség, akkor még rituális körülmények között zajlott, és persze nem nevezték művészetnek. Nem tudunk róla leszokni. Folyamatosan jönnek létre művészeti alkotások. Ha hiszek abban, hogy be tudok kapcsolódni ebbe a hosszú, sok ezer éves történetbe, és valami keveset hozzá tudok tenni a magam módján, akkor ez olyan inspirálóan hat, hogy feledhetővé teszi a korábbi, éveken át tartó mostoha körülményeket is."
Mi, az Yriunk irodalmi csoport tagjai mind hisszük és éljük a művészetet, akkor is, ha mostohák a körülmények, akkor is, ha ezer más elfoglaltságunk mellett próbálunk meg alkotni valamit. A hat év alatt nem minden kitűzöt célunkat sikerült megvalósítani (például, hogy telematricázzuk a logónkkal Magyarországot), de továbbra is élünk, működünk, írunk, baráti körként és szellemi műhelyként támogatjuk egymást. Mindannyian fejlődtünk, emberként és művészként egyaránt. Életünk mozgatórugója a változás, de valami örök: a művészet és egymás szeretete.
Mivel nemrég fedeztem fel magamnak a mikrofikció műfaját, a mai napot is egy ilyen rövid írással szereném ünnepelni. További három mikrofikciómat Bakucz Dóra közölte a mikrofikciók című blogján.
Tamási Rebeka: Kisszínes
Kristófot életében először állatkertbe vitték. Az elefántnál még csak remegett a szája széle, a zsiráfnál már kibuggyantak a könnyei, a kisnyulaknál viszont keserves sírásra fakadt. Senki sem értette, miért. Kristóf még nem tud beszélni, így csak hüppögve huhogott, hiába hajtogatták neki a felnőttek, hogy nem kell félni. Pedig ő nem félt, hanem megijedt, hiába jobb félni, mint megijedni. Az elefánt ugyanis nem kék volt, mint a mesekönyvben, hanem szürke. A zsiráf viszont sárga volt, és nem lila, mint a tányérkáján. A nyuszi pedig fehér volt, és nem rózsaszín, mint a zokniján. Kristóf egész hazaúton sírt: mi van, ha ő sem olyan színű, mint hiszi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése