Kocka
Lett az a kocka a villamosmegállóban. Nagy tükrökből áll, kékes-rózsaszínes-narancssárgás színben veri vissza a megállóban megállók unott fejét. A miénket is. Mivel egy gimibe járunk a Girnyóval, egy villamoson is. Meg egymással is.
Girnyó teljesen belelkesült, mikor meglátta a kockát. Mondtam neki, hogy már vagy egy hete itt van, mióta befejezték a felújítást, de nem hitte el. Lehet, hogy az éj leple alatt hozták ide az ufók! De az is lehet, hogy, hogy katonák ülnek benne, állig felfegyverkezve, és várják a harmadik világháborút. Szerdán tanítás után meg kellett vizsgálnunk a kockát. Girnyó biztos megfigyelési pozíciót választott, és a kockának háttal állt meg. Csak semmi feltűnősködés!, súgta nekem, és lassan a kocka felé hátrált. Pechére befutott a villamos, így a semmi feltűnősködés nevében fel is ugrottunk rá.
Péntekre el is felejtettük az egészet. Az Anna, aki a Felner Pistivel egy gimibe járt, szólt, hogy egy osztálytársuk házibulit tart, és bevisz minket. Ez a baj, ha jár valakivel az ember, hogy rögtön „mi” lesz belőle. Ha én megyek a buliba, a Girnyónak is jönnie kell, valószínűleg ezt jelenti, hogy járunk. Anna azt mondta, vad buli lesz, úgyhogy otthon azt mondtam, az Annáéknál alszom. Az Anna meg, hogy nálunk. Hogy a Girnyó mit kamuzott a szüleinek, nem tudom, de jött. A flitteres miniszoknyámat vettem föl, meg a csíkos harisnyámat, mert hosszabbnak tűnik benne a lábam, és hátha észreveszi a Felner Pisti, hogy jobb lábaim vannak, mint az Eszternek.
A lakásban nagyon sokan voltak, az ajtón dőlt ki a füst, ahogy bementünk, és az Anna elmondta, hogy ez a bűz a fű, és nem is bűz, hanem illat. A drámások sokkal menőbbek, mint a biosz-kémiások, és a bulikon nem csak fű van, hanem idősebb diákok is, akik röhögnek a mazsolákon, de azért beengedik őket maguk közé. A Girnyó be akart vágódni a fiúknál, úgyhogy mindent elfogadott, amivel kínálták. A Felner Pisti nem jött el. Mi az Annával beültünk egy sarokba látványosan unatkozni, és az Anna elmondott minden pletykát azokról, akiket ismert, meg azokról is, akiket nem. Éjjel kettőkor már annyira untuk magunkat, hogy haza akartunk indulni, de a Girnyó pont előadást tartott a harmadik világháborúról, és megígértette a sok befüvezett lúzerrel, hogy figyelni fogják a gyanús tereptárgyakat. Nagy nehezen kihúztuk a Girnyót a lakásból, Áj kíp ön áj on jú!, kiáltotta még oda a többieknek, akik tisztelegtek neki, és elindultunk haza. A színes kockás megállónál Girnyó lehasalt a földre, majd laposkúszásban a kockáig csúszott. Majdnem bepisiltünk a röhögéstől az Annával. Mivel ő végül tényleg majdnem bepisilt, a lopakodó Girnyót megkerülve a kockához ment és kinyitotta az ajtót. Girnyó ledermedt a félelemtől.
Jó húgyszag van bent, mondta az Anna, mikor visszajött, és nincs klópapír. Miről beszélsz? - Girnyó csak kicsit szédült meg, mikor felugrott a földről. Annában azt bírom, hogy olyan türelmes. Most is szépen elmagyarázta a Girnyónak, hogy ez egy nyilvános vécé, olyan menő, mint Párizsban, kívül tükör, belül üveg, nézheted a járókelőket pisilés közben. A Girnyóban meg azt nem bírom, hogy nem veszi a lapot. Nem röhögött velünk együtt, hanem megkerülte a kockát, megnézte a saját szemeivel a Toilette-feliratot, majd lekuporodott az ajtóban és elsírta magát. Most mi lesz velünk, ha kitör a harmadik világháború?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése