Laposra
Girnyó a padlón feküdt, és segélykérően nézett rám. A pattanásos fején már nem látszódtak a pattanások, mert be volt dagadva az egész, és pirosan égett az ütések miatt. A Totó, aki nagy tekintély, mert már nyolcadikos, de kétszer bukott, a hasán ült, és néha pofozta, néha bokszolta a Girnyó fejét. A srácok körülállták őket, és mindenki a Totónak drukkolt. A teremben széttolták a padokat, hogy elférjenek verekedés közben, és a füzetek is a földön voltak. A lányok csak a második sorból nézték a birkózást, elvégre ez fiús dolog. Engem sem izgatott volna túlzottan, de mégiscsak én jártam a Girnyóval, úgyhogy illett legalább végignéznem, ahogy megverik.
A Girnyóval az a baj, hogy nem veszi a lapot. Nem bírta megérteni most sem, hogy nekem az elismerés, ha a Totó ráüt a fenekemre és azt mondja: Basználak, csaj. Mert a Totó ilyet eddig csak a menő csajoknak mondott. És most már igazán menő lettem én is. Mert nem elég, hogy cigizem, és fiúm is van, de amíg a Totó nem nyilvánítja ki, addig egy csaj sosem lesz menő. A Girnyó persze félreértette, azt hitte, hogy a Totó elszeret engem vagy mi, úgyhogy nekiugrott mind a negyven kilójával, és közben visított, ahogy tanulta a tékvandó órán. A Totó nem tud ugyan tékvandózni, ellenben százkilencven centi és nyolcvan kiló, úgyhogy két perc múlva már a Girnyón ült, és röhögve beverte a képét. Akkor jöttem rá, hogy az életben semmi sincs ingyen, mert végre tényleg menő lennék, erre a Girnyó valami lovagias indíttatásból verekedni kezd értem, amivel leéget mindkettőnket. Úgyhogy el is döntöttem, hogy akkor részemről ennyi, keresek majd valaki mást a helyére, amíg a Felner Pisti nem szeret belém. A Felner Pistinek persze nem lenne szüksége arra, hogy verekedjen a drágalátos Eszterjéért. Mondjuk az is igaz, hogy az Eszter az abszolút lány az osztályban, neki még a Totó sem mer beszólni. Mikor a Girnyó már nagyon kiabált és a foga is kitört, akkor arra gondoltam, hogy valójában a Felner Pisti fekszik ott, hátha megsajnálom. Bejött, mert ettől nagyon pocsékul éreztem magam, és inkább kimentem az udvarra, hogy ne kelljen látnom, ahogy a Girnyó kiköpi a fogát. Rágyújtottam egy Marlborogh Lightra, és azon gondolkoztam, hogy mit fog szólni a Girnyó edzője, hogy két hónapja jár tékvandózni, mégis laposra verik az iskolában.
„Jól vagy?”, kérdezte Anna, és bólintottam. Ott téblábolt mellettem, nem mert szólni az ügyeletes tanárnak, de nézni sem akarta a bunyót. Zavarában a haját csavargatta, aztán mégis sarkon fordult, és bement. Mikor elszívtam a cigit, én is visszaballagtam a terembe, ahol a Girnyó épp a földről tápászkodott fel, a Totó meg hagyta. Akkor vettem észre, hogy a Felner Pisti áll mellettük, a karjánál fogva felhúzta a Girnyót, és közben a Totót nézte. Kitámogatta a Girnyót a vécébe, a többiek meg félreálltak előlük. Ahogy elmentek mellettem, a Girnyó a földre bámult, és a könnyei összekeveredtek az orrából folyó vérrel. A Felner Pisti pedig csak egy pillanatra nézett rám, és halkan ennyit mondott: „Menj arrébb”. Csak akkor kezdtem el sírni, mikor becsukódott mögöttük az ajtó. Bámultam a fiúvécé ajtaján a rápingált micsodát, és rájöttem, hogy én a Felner Pistinek sosem leszek elég jó. Mert ő valahogy máshogy gondolkodik, mint mi, és neki nem az a menő, akit a Totó baszna, hanem az, aki nem hagyja, hogy megverjék a barátját. Meg kellett volna védened, mégiscsak a fiúd, mondta az Anna, én meg belefúrtam a fejem a vállába és csak zokogtam. Utálom őt, utálom, hüppögtem az Anna cigiszagú pulóverébe, és nem voltam biztos benne, hogy a három fiú közül melyikre is gondoltam közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése