A
nagypapa nem akarja megmutatni a rákját. Azt mondja, megijedne tőlem a
rák, merthogy félénk meg visszahúzódó. Hátha később mégis megmutatja.
Anyu állandóan ideges. Nem engedi a nagypapának, hogy csokit egyen, meg kenyeret. Látod, kérdezte a nagypapa ebédnél, anyád ki akar éheztetni. Mondtam, hogy megeheti az én főzelékemet is, úgyse szeretem, de csak nevetett. Anyu nem szólt semmit, de nagyon csörömpölve mosogatott el.
Kicsit jobb, ha apu itthon van, ha nem Ausztriában. Akkor, miután lefeküdtem, sokáig beszélgetnek a nappaliban. Szerintem anyu titokban sír. Mindig a kamionos céget meg a nagypapa titokzatos rákját emlegetik.
A hasamban van, mondta a nagypapa, nem tudom megmutatni. A hasadban? Azt nem csak a lányoknak lehet? Vannak különleges dolgok, látod, mondta a nagypapa és megsimogatta a hajam.
A hetvenedik szülinapja nagyon jól indult. Sült csirkét ettünk meg cukormentes tortát. Aztán ajándékoztunk. Nagypapa kicsit elszomorodott, és azt mondta, minek annyi ajándék, de tudom, hogy csak szerénységből mondta. Kapott egy új inget meg egy vastag regényt. Hova, mikor, kérdezte. Én adtam oda utoljára az ajándékomat.
Lerajzoltam a nagypapát, hasában a rákkal. Kicsit kövérebbre rajzoltam, hogy beleférjen a rák. Jó nagy rákot rajzoltam, különlegeset: sárga-zöld a hasa, a lábai kékek, és csillogóssal is körberajzoltam, hogy még szebb legyen. A nagypapa sokáig nézte a rajzomat, és a végén sírni kezdett. Nem tetszik, kérdeztem, és már én is majdnem sírtam.
Grétikém, olyan gyönyörűen lerajzoltad a rákomat, pedig nem is láttad, pont így néz ki, mondta a nagypapa, és nagyon megölelt. Mondtam neki, hogy tudom, mert jól csak a szívével lát az ember.
Anyu állandóan ideges. Nem engedi a nagypapának, hogy csokit egyen, meg kenyeret. Látod, kérdezte a nagypapa ebédnél, anyád ki akar éheztetni. Mondtam, hogy megeheti az én főzelékemet is, úgyse szeretem, de csak nevetett. Anyu nem szólt semmit, de nagyon csörömpölve mosogatott el.
Kicsit jobb, ha apu itthon van, ha nem Ausztriában. Akkor, miután lefeküdtem, sokáig beszélgetnek a nappaliban. Szerintem anyu titokban sír. Mindig a kamionos céget meg a nagypapa titokzatos rákját emlegetik.
A hasamban van, mondta a nagypapa, nem tudom megmutatni. A hasadban? Azt nem csak a lányoknak lehet? Vannak különleges dolgok, látod, mondta a nagypapa és megsimogatta a hajam.
A hetvenedik szülinapja nagyon jól indult. Sült csirkét ettünk meg cukormentes tortát. Aztán ajándékoztunk. Nagypapa kicsit elszomorodott, és azt mondta, minek annyi ajándék, de tudom, hogy csak szerénységből mondta. Kapott egy új inget meg egy vastag regényt. Hova, mikor, kérdezte. Én adtam oda utoljára az ajándékomat.
Lerajzoltam a nagypapát, hasában a rákkal. Kicsit kövérebbre rajzoltam, hogy beleférjen a rák. Jó nagy rákot rajzoltam, különlegeset: sárga-zöld a hasa, a lábai kékek, és csillogóssal is körberajzoltam, hogy még szebb legyen. A nagypapa sokáig nézte a rajzomat, és a végén sírni kezdett. Nem tetszik, kérdeztem, és már én is majdnem sírtam.
Grétikém, olyan gyönyörűen lerajzoltad a rákomat, pedig nem is láttad, pont így néz ki, mondta a nagypapa, és nagyon megölelt. Mondtam neki, hogy tudom, mert jól csak a szívével lát az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése