Tamási Rebeka: FelNőni - Girnyó meg a többiek 9.

Ballagás

Üljetek vigyázzállásban!, sziszegte az Erzsébet néni nekünk, és innen tudtam, hogy ideges, mert máskor egész értelmes dolgokat szokott mondani. Kicsit nyomta a hasam a harisnya meg a szoknya dereka, a törpe tűsarkúm meg, amiért Apu nagyon haragudott, mert az nem kislányoknak való, feltörte a lábam. A legjobban viszont az bosszantott, hogy a lányoknak kellett az első két sorban ülni, és a fiúknak mögöttünk. Ennek több hátránya is volt. Az első, hogy így nem láthattam a Felner Pistit, aki két sorral mögöttem ült, a második meg az volt, hogy a Girnyó nem ülhetett mellém, így egész végig a hátamon éreztem, hogy bámul. Egy ideig reménykedtem benne, hogy talán a Felner Pisti bámul és nem a Girnyó, de aztán be kellett látnom, hogy mégis csak a Girnyóval járok, és nem a Felner Pistivel, úgyhogy a Girnyó valószínűleg már csak kötelességtudatból is bámult. De azt mondják, hogy az esküvő az élet legtökéletesebb és legboldogabb napja, mi viszont ballagtunk, úgyhogy nem kellett, hogy tökéletes legyen. Az igazgatónő tíz percig beszélt valamiről, pontosan tíz percig nagyjából, mert hárommal mellettem ült az Eszter a bőrszíjas karórájában, és arról próbáltam lelesni az időt. Néha tényleg kéne hordanom a szemüvegemet, mert úgy láttam is volna a mutatókat.

Az igazgatónő után az Erzsébet néni is felszólalt, felolvasta, hogy előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja, meg hogy a szívéhez nőttünk négy év alatt, meg ilyesmiket, de én végig azon gondolkoztam, hogy ha hazamegyünk, mit fogok kapni ballagási ajándéknak. Az Anna bátyja megkapta a nagypapája zsebóráját, amit a nagymamája reszkető kézzel és sírva adott át neki, hogy most már igazi férfi és milyen büszke rá. Az Anna röhögve mesélte, hogy a bátyja nagyon megköszönte és utána titokban őrjöngött, hogy ő inkább pénzt kért volna egy új mobilra, erre kap egy zsebórát, amivel még jól ki is röhögik. Aztán azzal játszottam, hogy becsuktam a szemem és néztem, hogy milyen színes formákat látok a csukott szememben, nagyon érdekes, főleg, ha az ember a napba néz. Aztán az Erzsébet néni befejezte a szövegét, az Anna megesküdött volna, hogy kicsit könnyes volt a szeme, de én nem láttam semmit, csak a színes foltokat, mert sokáig bámultam a napba.

Minek akarsz te a Kölcsey-be menni? Apu nem akarta, hogy a messzebb lévő sulit válasszam, szerinte a Petőfi Gimi is pont olyan jó, és nem kell hozzá fél órát villamosozni. Anyuval azért beírtuk első helyre a Kölcseyt, és nem is kellett nagyon izgulni, tudtuk, hogy fel fognak venni. Tudtam, hogy a Felner Pistit is fel fogják venni. Anna a Petőfibe jelentkezett, mert ott volt drámatagozat is, és Anna kitalálta, hogy színésznő lesz. Én támogattam, mert egyrészt szebb nálam, úgyhogy jobb is, ha nem egy suliba járunk, másrészt pont olyan szexin cigizik, mint a Ketrin Zetadzsonsz abban a börtönös filmben. És nem felejtettem el neki, hogy lefapinázott. A Girnyónak elmagyaráztam, hogy nem  muszáj neki is a Kölcseyt választani, de rájött, hogy nagyon érdekli a biológia, és végül őt is felvették. A beszédek után még körbementünk az udvaron a virágokkal, kaptunk egy emléklapot, hogy ide jártunk, Anyu sírt, Apu meg nagyon meghatódottan köszörülte a torkát.

Hazamentünk, ettünk, kaptam egy arany láncot egy szívecske medállal, ami nagyon menő, mert az Eszternek is szívecske medálja volt, láttam a tornaórán, mikor fejen állt. Mikor már a kávét itták, Anyu elmesélte, hogy a Felner Aranka elmesélte, hogy ez a Pisti teljesen megvadult, és mindenáron a Petőfibe akart menni. Felvették a Kölcsey-be, ami azért mégiscsak jobb iskola, erre nem átjelentkezett a Petőfibe? Azt mondja az anyja, színész akar lenni, na most szóljatok hozzá. Csak az jutott eszembe, hogy a Kölcsey-ben biosz-kémia tagozatra jelentkeztem, mert a Felner Pisti mindig orvosnak készült.

Este számot vetettem az életemmel. Túléltem az áltit. Van egy barátom, még ha csak a Girnyó is. Ez is valami. Ahogy viszont lenéztem a ragtapaszos lábamra, rájöttem, hogy rossz döntést hoztam, és hogy Apunak volt igaza. Utálom a magassarkút.

 

Tamási Rebeka: FelNőni - Girnyó meg a többiek 8.

Nem mutatom meg

Nem mutatom meg, ez fiús dolog, mondta a Girnyó, és becsukta előttem az újságot. Nagy becsben tartotta, az ágymatraca alatt, ahol régen az autós matricáit, meg most a fényképemet tartotta. Megbocsátottam neki, hogy elverte őt a Totó, elvégre mégiscsak járnom kellett valakivel, úgyhogy mikor felhívott, kimentem vele a Fő térre, ettünk egy béke-fagyit, és újra jártunk.

Add már ide, te idióta, mondtam neki egyre mérgesebben, mert ha az embernek barátja van, mármint olyan barátja, akkor ott nincsenek fiús meg lányos dolgok, de a Girnyó nem adta az újságot, sőt az ágyára feküdt, és azt mondta, hogy nagyon szereti a tékvandót, mert levezeti a fölösleges energiáit. Azt nyilván nem mondhatta, hogy megerősödött tőle, mert hát ugye mégiscsak laposra verte őt a Totó, még ha két hónapja történt is. Nem is tudtam, hogy ennyi energiád van, vágtam a fejéhez, és duzzogva szedtem elő a matekot, mert úgy szoktuk, hogy néha együtt tanulunk. De a Girnyó csak feküdt tovább az ágyán, és a plafonnak magyarázta, hogy tulajdonképpen én mikor akarok neki lefeküdni. Annyit már tudtam, hogy az emberek le szoktak feküdni egymással, meg az Anna el is magyarázta elég részletesen, de hogy a lány lefekszik a fiúnak, ez új volt. Azt mondta, hogy az elején fájt, meg hogy a barátjának nem valami nagy, de egészen belejöttek már. Még a barátja előtt egyszer vettünk az Annával egy Cosmopolitant, azt hittük, oda sem adják nekünk az üzletben, de odaadták simán, és abban nagyon sok érdekességet tudtunk meg a szexről. Például, hogy ki lehet mondani, hogy szex, nem csak úgy, hogy az, meg nemi élet. Képek is voltak benne, de nem jutottunk sokkal előbbre, mert el sem tudtuk képzelni, hogy mi jó lehet abban, hogyha egy liftben csinálják, és közben a nőnek bilincs van a kezén. Anyut nem mertem megkérdezni, hogy a bilincs, az mindig együtt jár-e a szexszel, de gyanítottam, hogy nem.  Szóval nem voltam tájékozatlan a témában, de hogy a szexnek köze lehet a Girnyóhoz meg hozzám, az eszembe se jutott. Úgyhogy mondtam a Girnyónak, hogy hagyjon békén, ő meg felült az ágyon. De meg akarlak dugni, magyarázta, én meg szerettem volna valahol messze lenni, mondjuk a párizsi Disneylandben, és megkérdezni Pocahontast, hogy neki mondott-e ilyet a John Smith, és hiába csuktam be a szemem, mikor kinyitottam, még mindig a Girnyó szobájában voltam, akinek az anyukája biztosan nem is sejti, hogy milyen egy állatias fia van. Nem nagy ügy, mondta a Girnyó, az osztályban lassan már mi csak maradunk, ami tök ciki, és mindenki tudja, hogy már a Felner Pistinek is megvolt az Eszter. Határozottan tudtam, hogy a Felner Pistinek nem lehetett meg az Eszter, mert az Eszter még csak beszélni sem volt hajlandó soha semmiről, aminek közel lehetett a szexhez, még a menstruációját is titkolta, pedig a tornaórán mindig tudtuk, hogy kinek van meg éppen. A Felner Pisti meg nem olyan állatias, mint a Totó meg a Girnyó, akik meg akarnak dugni engem. Szánalmas vagy, mondtam a Girnyónak, és hazamentem. Miközben egyedül szenvedtem az egyenletekkel, arról ábrándoztam, hogy bárcsak inkább a Felner Pisti akarna tőlem valamit. Gyertyák égnének a szobájában, és egy nagy baldachinos ágyon feküdnénk. Megcsókolna, megsimogatná az arcom, és a fülembe súgná, hogy szeretlek, szerelmeskedni akarok veled. Lehet, hogy azt is hozzátenné, hogy édesem, de ebben nem voltam biztos. 

Szerintem a melleimmel kezdődött az egész. Merthogy lettek. Fogalmam sincs, hogy a fiúknak mi a vonzó egy mellben, szerintem már eleve teljesen idióta ez az elnevezés, másrészt meg mi egy mell? Egy zsírpárna a mellkasunkon. Vagyis kettő, tanultuk a felvilágosítós órán. Amíg kislány voltam, aranyos cicim volt, mint egy kismacskának, nem is volt vele semmi gond. De aztán rámnőttek ezek a mellek, és minden elromlott. Mert vegyük például a tornaórákat: két kis dinnye himbálózik előttem futás közben, persze, hogy ezekre figyelek, és nem arra, hogy már mindenki lehagyott, ami azt jelenti, hogy megint én leszek az utolsó az egész évfolyamból. Anyu szerint nem kell aggódni, ez természetes, és vettünk csinos melltartókat, de szerintem az már régen rossz, ha valaminek tartót kell venni. Anna szerint nem vészesek a melleim, sőt egész jók, mert ez bejön a fiúknak. A Girnyónak is bejöhetett, mert már a sulibulin bámulta őket. Mondtam az Annának, hogy engem nem érdekel, mi jön be a fiúknak, de hogy a Girnyó többet nem teheti rájuk a kezét, az biztos. A sulibulin ráhagytam a Girnyóra, hogy tánc közben megsimogassa a fenekemet, ezen meg úgy felbátorodott, hogy a múltkor a patakparton még a melleimet is megfogdosta. Anna csak idiótán mosolygott, és azt mondta, hogy akkor már közeledünk a pillanathoz. A pillanatról nekem három gondolat ugrott be. Az első, hogy biztosan nem a Girnyóval akarom átélni. A második, hogy Apu kitagadna a családból, ha megtudná. A harmadik meg az, hogy előtte, meg utána nőgyógyászhoz kéne mennem, gyógyszerért meg vizsgálatokra, hogy minden rendben van-e velem, nem vagyok-e terhes meg nemi beteg, mert Anyu még régen azt mondta, hogy ezek a dolgok együtt járnak a szexszel, mármint az orvos, meg a betegség, meg a terhesség. Úgyhogy mondtam az Annának, hogy én még ráérek lefeküdni a Girnyóval, meg akárkivel is, kell a francnak a szex, ha ilyen bonyolult. Anna azt mondta, hogy ilyet csak egy fapina mond, úgyhogy jól otthagytam a fenébe.

A szüleim nagyon örültek, hogy járni kezdtem valakivel, mert ez az én koromban már természetes. Anyu szerint igazán jóképű fiatalember lett a Girnyóból, és mivel ő is emlékezett rá, hogy a Girnyó az oviban folyton turkált az orrában, kijelentette, hogy biztosan kinőtte ezt a rossz szokását. Szerintem Anyu kicsit fel akart dobni, mikor látta, mennyire kivagyok attól, hogy Anna fapinának nevezett, ezért mondott hülyeségeket, mert hogy a Girnyó sem az orrpiszkálást nem nőtte ki, sem jóképű fiatalember nem lett belőle, az száz százalék.