fénybe kéne állnod, s úgy maradni,
mert nincs arra szó, hogy szeretlek.
fájni kezd minden távolodó lépés,
sikátor lesz a világ, elbújnak a csillagok,
holdfényt takar a sok gomoly gondolat.
elrabolt órák, napok, évek, és életek
suttognak. el kell menni. ha veled,
ha nem. délelőtt felmegyek, estével
ott leszek. hogy mondjam, hogy hiányzol?
nincsenek szavaim, elfelejtettem. csak
azt, ki vagy te nekem. velem. nélkülem.
átballagni a túloldalra, végigdudált zebrán.
egyszer eljössz, és sáfrányt szedünk a cserfák
árnyékában. vajon bálvány vagy te nekem?
ne menj el, mert elás az idő a cserfák alá!
hogy mondjam el, hogy fáj az idő? elmulasztott
kép vagyunk egymás falán, és nem értem
miért üvölt a ma, miért hagy el az emlék,
és merre vagy, mikor nem találsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése